Segíííítséééég!!!

Sziasztok! :) 

Hatalmas nagy kéréssel fordulok hozzátok!!! Mivel két blogot írok folyamatosan, készülök nyelv vizsgára, készülök infó érettségire és minden más egyéb összejött, így vagy le kell mondanom az egyik blogomról, (ami ez lenne) vaaaagy Keresek egy társ írót!! :) Kérek mindenkit, aki olvassa a blogom és lenne kedve segíteni, az írjon nekem!!!!!!! Nagyon fontos.! A blog sorsa függ tőle, mert ha az egyiket be kell zárnom, akkor ez lesz az! :/ Mindenki, aki úgy gondolja, hogy tud írni és kedve is van hozzá, azzal szívesen beszélek erről! Kérlek titeket!!! ♥♥♥

Zsó. xx. :) 

29. fejezet. :)

Megérkeztem Manók!! :) ♥ Sajnálom a késést, de Apu magával vitte a laptopom, így nem tudtam részt hozni, mert a másik gépet 3-an használjuk és általában nekem jut a kevesebb idő. :D De most, hogy hazaért, megígérem, hogy visszaáll a rendszeresség. :) Annyit még, hogy ebben a részben összefűzöm a két blogom. A Move-ot és ezt. Remélem tetszeni fog nektek! :D (Ja... és rövidebb, mint szokott lenni, de most ennyire volt időm. Sajnálom, de remélem elég kielégítő számotokra! :) )

Anita: Én nem mondok semmit előre.. :D Jobb lesz-e vagy rosszabb? Majd meglátjátok! ;) ♥
Ildikó: Köszönöm és igen, visszatért! :) ♥ Tényleg örülök neki. :D
Directioner: Hát nem lepődtem meg.. csak egy valamin. Miért lenne már vége!? :O Még nem terveztem... még egy dolgot mindenképpen bele akarok írni és nem tudom melyik részben legyen benne. Majd még eldöntöm. :) Hát igen, Sophie makacs... de Zayn is.! ;) Igyekeztem és köszönöm! ♥
Anonymus: Alexandrááá!!! :D Köszönöm, hogy megtiszteltél... de máskor ne tedd. :"D ♥ :*

Akkor rám már nincs is szükség. 

- Zayn, mi a jó édes francot keresel itt!? - hallottam meg barátnőm hangját, mire kinyitottam szemem és gyorsan lejjebb csúsztam a takaró alatt, ugyanis egy szál semmibe voltam. - Sophie!? Valami magyarázatot esetleg kapunk? - érdeklődött felvont szemöldökkel, mellette pedig karba tett kézzel állt Harold és gyanúsan méregetett minket.
- Hát az úgy volt... - kezdtem bele, de Zayn félbeszakított.
- Újra együtt vagyunk. Talán fáj? - fel akart kelni, de rájött, hogy szintén úgy van, mint én, így maradt a takaró takarásában. Tessáék rögtön levették, miért nem kelünk fel és fogták a fejüket. Látszólag ők nem pártolják ezt az újrakezdést...
- Öltözzetek fel és Sophie. - nézett rám szigorúan Tess. - Utána beszélnünk kell! - azzal kiviharoztak és becsukták az ajtót. Egymásra néztünk és elnevettük magunkat. Valahogy éreztem, hogy nem fog tetszeni nekik ez a felállás, de az én életem és ebbe ők nem szólhatnak bele.
Miután mind a ketten felöltöztünk, megbeszéltük, hogy Zayn visszaköltözik, de a sajtóval majd egy picit később közöljük a dolgokat, hiszen még csak most szakítottam Tommal. Minden újság úgy hozná le az egészet, hogy "a két sztár nem volt szingli öt percig" vagy valami hasonló...
- Szerinted most jön a nagy fejmosás? - kérdezte, miközben összekulcsolta kezeinket és elindultunk le Tessáékhoz, természetesen Tróger kíséretében. A lépcső tetején még megállított és magához húzott. - Hátha eltiltanak minket egymástól. - rosszfiús mosollyal nézett rám, majd a következő percben ajkait éreztem enyémeken. Elnevettem magam, majd folytattuk utunkat, le a kivégző brigádhoz. Ahogy gondoltuk, értetlen és egyben mérges arc kifejezéssel ültek a kanapén, mire felvontam szemöldököm.
- Nem lehetne, hogy nem szóltok bele? - tettem fel az egyetlen kérdést, ami bennem kavargott. Tess nagyon jól tudja, milyen ideges is tudok lenni arra, aki irányítani akarja az életem és megmondani, hogy mit tegyek és mit ne. - Ti is azt csináltok, amit akartok, szerintem ehhez nekem is van jogom! - néztem erélyesen Tessára, aki megadóan sóhajtott egyet majd felállt és megölelt.
- Tudod, hogy nem szólok bele az életedbe, de nem tudom hogy ez jó ötlet-e... - suttogta, miközben ölelt. - Ha te így jónak látod, legyen. Elfogadom a döntésed, de nem pártolom. - lépett egy picit hátrébb tőlem és magyarul kezdtünk el társalogni, vagyis ő még csak próbálkozott. Így legalább a fiúk nem értették miről van szó. Hál' Isten Tesst is hajtja valami, hogy anyanyelvi szinten megtanulja a nyelvet és elég jól halad, még egy-két hiba és pontatlanság van nála, de kinél nincs!? - Tudd, hogy itt leszek melletted, bárhogy is lesz. Oké? - mosolyodott el, mire bólintottam, majd széles vigyorral az arcunkon váltottunk egy újabb ölelést és a következő pillanatban a fiúkra néztünk. Mind a ketten értetlen fejjel meredtek ránk és úgy tűnt, mintha ők is megbeszélték volna ezt az egészet, mert Harry és Zayn igen csak sutyorogtak az előbb, amíg mi nem igazán figyeltünk. Mindegy...
- Na, srácok! Mit csinálunk ma? - néztem körbe, ők meg megvonták vállukat. Harry Trógerrel kezdett el játszani, addig mi azon agyaltunk, mit csináljunk az Új Év első napján... Miután mindenki beszélt a szüleivel, család tagjaival, amellett maradtunk, hogy felmegyünk a mozi szobába és filmet nézünk. Így is lett, de mikor arra került a sor, hogy válasszunk egyet, hát mondanom sem kell, mi lett belőle... Zayn és Harry valami akció filmet akartak megnézni, Tess egy vígjátékot választott, én meg csak kapkodtam a fejem köztük és úgy döntöttem, hogy amíg vitatkoznak, én berakok egy DVD-t. Találtam egy sorozatot. A címe Odaát (Supernatural). 8 évad volt meg belőle és én még nem láttam. Gondoltam, ez jó lesz addig, amíg nem nyugszanak meg. Bekapcsoltam, helyet foglaltam és már néztem is az első részt. Nem is figyeltem a többiekre, mert annyira lekötött. Egyszerűen beleszerettem ebbe a sorozatba. A főszereplők helyesek voltak, a történet maga pedig megfogott.
- Harry. - hallottam meg hirtelen Zayn hangját. - Ez nem Bella pasija? - meredt értetlenül a vetítő vászonra, mire feléjük kaptuk a fejünket. Milyen Bella és mi? Ismerik a főszereplőket? Teljesen ledöbbentem. Sosem hallottam még tőlük erről a sorozatról, sem ezekről a színészekről.
- Ismeritek őket? - kérdeztem végül, ők meg bólintottak.
- Tudnotok kell, hogy nem Paul az igazi managerünk, hanem George Blake. Paul csak a kisebb ügyeinket intézi, de a pénzügyeink és szinte minden George kezében van. Ő pedig Bella és Jess apukája. A lányok a híres New York-i tánc iskolába járnak és velük voltunk nyaralni Fiji-n még október végén, november elején. - ahogy Zayn elmesélte, Tess szemei fennakadtak.
- Csak azért nem vittelek, mert a lányok nem igazán kedveltek akkor minket, mondjuk szerintem most se jobban, csak nem utálnak. Eleanor és Danielle sem voltak ott és úgy gondoltam, hogy akkor nem lenne igazságos ha vinném a barátnőm. Különben is... rengetegen voltunk. Georgék voltak eleve négyen, mi öten, pluszba még jött Bella pasija, Jensen, aki a sorozatban játszik meg a társa Jared. Szerintem kicsit sokan is voltunk, de ettől függetlenül jó volt kikapcsolódni. - magyarázta meg Harry, hogy miért is hagyta is itthon Tesst, ő meg csak vágott egy grimaszt és lerendezte ezt az egészet. De ott fennakadtam, hogy Bella nem bírja a srácokat. Hogy lehet őket utálni!?
- Tök mindegy, attól még imádom a sorozatot. - emeltem vissza tekintetem a vászonra és folytattam a filmet. Szinte egész délután itt ültünk és sorozatoztunk. Az első három évadot egyhuzamban megnéztük és rájöttem, hogy én a megszállottja vagyok ennek. Démonok, vámpírok, boszorkák, szellemek és persze a valóság. Nem is értem miért nem hallottam eddig erről az egészről. - Beleszerelmesedtem. - jelentettem ki, mire Zayn felvonta a szemöldökét és furcsa tekintettel jutalmazott.
- Akkor rám már nincs is szükség. - kelt fel, de utána nyúltam és visszahúztam. Ahogy lehuppant mellém, rögtön hozzábújtam, ez a cselekedetem pedig egy kacajt váltott ki belőle. - Amúgy ha gondolod akkor jövőhéten, mikor megyünk Amerikába Georgehoz, jöhetsz velünk és elmegyünk egyet kicsit felmelegedni. - nézett a szemembe, nekem pedig tetszett az ötlet. Heves bólogatásba kezdtem, ő meg már hívta is Pault, hogy szóljon Georgenak, kettővel több fő lesz az egyik próbán és utána ha van rá esély, elmennénk egyet kikapcsolódni. Paul beleegyezett, Tessával meg őrjöngtünk, hogy végre mehetünk valahova napozni. Nekünk a tél kész kínzás. Én mindig is jobban szerettem a nyarat. Meleg van, napsütés és akkor buli az élet. Persze mások szerint az első hó romantikus és ha azzal vagy, akit szeretsz, akkor nem lehet mást csinálni, mint élvezni. Én szeretem a havat .... bentről nézni.


/Amerikában/

- Tess! - szóltam rá, mert a kocsiban konkrétan a bordáim között járt, mert ő nézelődni akart és én ültem az

ablaknál... - Szállj már ki az oldalamból, mert nem tudom mit csinálok veled.! - fenyegettem meg, mire megingatta a fejét és nagy nehezen visszarendeződött helyére. Úgy csinál, mint egy öt éves kislány, közben meg egy híres sztár, akinek pörög a karrierje. Annyi klipje van már és száma, hogy hihetetlen.
- Lányok, előre szólok, hogy George lányai, Bella és Jess nem igazán rajonganak értünk. - mutatott végig magukon Zayn, mire Danielle, Eleanor és mi figyelmesen hallgattuk őket tovább. - Előfordulhat, hogy csak egy grimaszt kaptok tőlük, esetleg egy-két beszólást, de ne feszegessétek a húrt. Rendben? - kérdezte végül, mire mind a négyen bólintottunk. Nem sokkal ezután egy hatalmas sárga ház felhajtójára gurult be a kocsi. Elsőre az futott végig agyamon, hogy a két lány biztos egy elkényeztetett plázacica és azért nem szeretik a fiúkat, mert nem elég jók nekik, de aztán rájöttem, hogy még nem is láttam őket és így nem akarok véleményt mondani. A környezet szép volt és viszonylag csendes.
A kocsiból kiszállva, összekulcsolt kezekkel indultunk az ajtó felé. Bekopogtunk és egy szőke lány nyitott ajtót.
- Szia Jess. Apukádhoz jöttünk. - mosolygott rá Niall, mire a lányokkal összenéztünk és mindannyiunk arcára egy gyanakvó mosoly ült ki. Niall barátunk szerelmes lenne!?
- Apa, itt vannak a sztárocskáid. - kiabált be a házba és beengedett minket is. Hangja semleges volt, de a megszólítás lenéző. Pár percen belül megjelent George a managerük, akinek bemutattak minket, majd mehettünk a dolgozó szobába, mert a Where We Are Turnéról tárgyaltak a srácok és csak utána próbálnak. A lányokkal mi meghúztuk magunkat a szoba egyik kanapéján és zenére lettünk figyelmesek. Aqua-Barbie girl!? Mi a fene folyik itt?
- Csak a lányaim. Az emeleten van a tánctermük és egy csoportnak tanítanak épp egy koreográfiát. Felmehettek, megnézhetitek őket. - mosolygott ránk George, mi meg rögtön felpattantunk és felsiettünk az emeletre. A zenére figyeltünk, így megtaláltuk a tánctermet és mikor benéztünk egy csapat gyerek táncolt, egy szőke lány meg ritmusra tapsolt és közbe mondta mi nem jó és mit hogyan csináljanak. Gondolom, ő lehet Bella. Első ránézésre rendes lánynak tűnik. Laza stílus, mosolygós arc és olyan tipikus táncos kinézete van. Biztos, hogy hip-hop-os, egyszerűen látszik rajta.
- Nagyon ügyesek voltatok! Ha ezt a versenyen is így csináljátok, nyerhettek. - pacsizott le velük, ők meg vigyorogtak és boldogok voltak. - Egészségetekre és holnap a verseny előtt találkozunk. - kacsintott rájuk. Elköszöntek egymástól és a picik már el is tűntek. - Sziasztok. - nézett ránk kérdőn, mire mi beljebb léptünk.
- Szia. Bella, ugye!? - kérdeztem tőle, mire mosolyogva bólintott.
- Hármatokat felismertem. Sophie, Tessa és Danielle, ha minden igaz. És ki a negyedik ember? - közvetlen volt és barátságos. Nem is értem a fiúk miért mondták róla, azt, amit.
- Eleanor. - mutatkozott be, ő meg egy bólintással letudta.
- Hogy kerültetek ti ide!? - vont kérdőre minket, majd a következő pillanatban kopogtak. Bella odasietett és kinyitotta, de ahogy meglátta ki áll az ajtóban, arcára kiült a közömbösség és egy kis csalódottság is. Egy magas, barna hajú srác lépett beljebb. - A fiúk? - érdeklődött, mire a srác közölte, hogy körülbelül tíz percen belül itt vannak. Bella egy bólintással letudta, majd újra felénk fordult. - Szóval... mit is kerestek itt? - kérdezte újra, mire Tess felvonta szemöldökét. Nem tetszett neki a hangsúly.
- A(z) One Directionnel jöttünk. Mi lennénk a barátnőik, ha esetleg nem tudnád. - válaszolt ugyanolyan gúnnyal a hangjában barátnőm, mint amilyenben a kérdés érkezett.
- Mindent értek. - tudott le minket ennyivel, majd beengedte a sok kis srácot a táncterembe. - Sziasztok! - csináltak egy hatalmas ölelést, majd megbeszéltek valamit és bemelegítettek a fiúk. - Ha más nincs, akkor mi szeretnénk hasznosan tölteni az időnket. - lépett a Hi-Fi-hez és kikereste a zenéjüket. A lányokkal már csak azért sem akartunk kimenni, így leültünk az egyik sarokba és vártuk, hogy a srácok táncoljanak. Elfoglalták a helyüket és már indult is a zene. (2:00-tól. nézzétek a videót) A fiúk nagyon jól nyomták. Ügyesek voltak. Bella és az a srác büszkén néztek rájuk. Megtapsoltuk őket, hiszen megérdemelték.
- Fiúk ez remek volt! A valóság show-ba is menjen. - kacsintott rájuk a srác, ők meg bólintottak. - De ma befejezzük a másik táncot és ha azzal megvagyunk, akkor végeztünk is. - ahogy kijelentette a srácok elszomorodtak. Nem értettünk semmit, de mikor próbálták jobb kedve deríteni őket, megtudtuk, hogy Belláéknak jön a félév és vizsgázniuk kell. Egy tánc iskolába ez táncolást jelent, így nem maradna idejük a srácokra. Kis idő múlva a fiúk elfogadták ezt az egészet és mondták, hogy akkor legalább a második táncot tanulják még meg. Gyorsan tanulnak, az egyszer biztos. Nem volt fél óra, mire teljesen összerakták.
- Na, akkor táncoljuk el egybe és ha sikerül, nyugodt szívvel engedünk el titeket az America's Got Talentbe. - mosolygott Bella, a srácok meg bepörögtek a műsor neve hallatán. A srácok elfoglalták a kezdő pozíciót és indult is a zene. (1:05-től) A srácok elsőre megcsinálták hibátlanul, aminek az eredménye hatalmas vigyor és öröm lett. Ölelkeztek, ugráltak és őrjöngtek.
- Nagyon szépen köszönjük, hogy segítettetek nekünk és ha majd híres táncosok leszünk, ti lesztek a managereink. - mosolyogtak a fiúk, mire Bellák magukhoz ölelték őket. Egyikünk sem hitte el, hogy ez ugyanaz a Bella, aki az előbb tök lazán lenézett minket úgy, hogy semmit nem tud rólunk.
Könnyes szemekkel búcsút vettek egymástól, majd a srácok leléptek.
- Mi nem próbálunk? - kérdezte a srác Bellát, mire ő megvonta a vállát, majd ránk nézett.
- Ki szórakoztátok magatokat? Az jó... akkor viszlát. - fordított hátat nekünk, de ez egyikünknek sem tetszett.
- Na idefigyelj kiscsillag. - állt fel Tess és Bella elé lépett. - Kinek képzeled te magad!? Lenézel minket, sugárzik az utálat a hangodból felénk is és a fiúk iránt is. Mi a fészkes fene bajod van? Semmit nem ártottunk neked, ha jól tudom és a fiúk se. Vegyél vissza az arcodból, mert az, hogy apuci ilyen embereket ismer, mint a srácok, nem jelenti azt, hogy te is olyan nagy ember vagy... - osztotta ki, Bella meg állt előtte mosolyogva.
- A srácoknak köszönhettem, hogy apa elhanyagolt engem is és a húgomat is. A srácoknak köszönhetem, hogy szinte sosem volt otthon és mondhatom azt, hogy nem is ismerem a saját apám. Mindig velük volt, mindig a munka volt fontos számára. Ti meg!? Te és Sophie merő véletlenségből akkor lettetek híresek, mikor összejöttetek a srácokkal. Húha... micsoda csoda! Ti miért nem tudtok olyan lenni, mint mondjuk Eleanor? Ő elég régóta együtt van Louival, simán lehetne modell az alakja alapján, de nem... ő nem akar híres lenni! Így is elég neki az, ami most van. Danielle már előtte is híres volt, hogy összeállt Liammel. Szóval szerintem te csak ne mond meg nekem, mit csináljak. Egyáltalán nem érzem magam nagy embernek. Elköteleztem magam a tánc mellett és azért csinálom, mert szeretem és ez által akarok híres lenni, nem apa miatt vagy anyu végett. Én aminek eddig is tanultam, azt csinálom és csinálni is fogom, amíg csak élek. Fogalmad sincs róla, hogy miért vagyok ellenséges a srácaitokkal. Már amelyikkel. Niallt, Louist és Liamet mondjuk úgy, hogy megkedveltem. De még nem tartoznak az imádom őket kategóriába... eltűröm őket, de csak apu miatt. Te meg maradj magadnak és ne hápogj nekem, mert annak ellenére, hogy egy évvel idősebb vagy nálam, semmivel sem tudsz többet. Sőt ha teljesítenünk kéne.. olyan mutatnék neked, leesne az állad. - kacsintott neki Bella, Tess meg meglepődve állt ott. Egyikünk sem számított erre a kirohanásra és őszinteségre. Ha igaz az, amit mondott, akkor az utolsó három éve az apja nélkül telt el és ezt egyikünk sem akarta. Én tudom milyen az, ha nincs ott az egyik szülőd.
- Bella. - kedvesen szólaltam meg. - Tudom milyen érzés lehetett az, hogy édesapád mindig távol volt tőled. Én az anyukámat veszítettem el lassan 3 éve. Nekem nem kell megmagyaráznod, miért is vagy dühös a fiúkra. Megértelek. - ahogy kijelentettem, mindenki felém nézett. Bella arcán együttérzés látszott, mire egy halvány mosoly kúszott arcomra.
- Akkor már érted. Pont az a három év, ami nagyon fontos volt számomra. - hangja normalizálódott és beszélgetni kezdtünk. A végére a srác, aki jött lelépett, mert Bella nem foglalkozott vele, se mi. Mondhatom azt, hogy megkedveltük egymást. Megbeszéltük, hogyha lesz alkalmunk rá, akkor meghívjuk táncolni egy koncertünkre vagy egy klipünkbe vagy bármi. Látszólag örült az ajánlatnak. Még sokat beszélgettünk, majd a fiúk szakítottak félbe minket.
- Sziasztok. - léptek beljebb, majd értetlen arckifejezéssel bámultak ránk.
- Bella épp most akart táncolni nekünk. Gyertek nézzétek meg. - hívtuk beljebb őket, Bella meg gyilkos tekintettel méregetett. Meg akarom mutatni neki, hogy a srácok nem olyanok, mint amilyennek gondolja őket. - Táncolj nekik. Hidd el, hogy mások, mint a beképzelt sztárok. - szólaltam meg magyarul, ő meg elkerekedett szemekkel meredt rám. - Igen, tudok magyarul, na de nyomás. - noszogattuk még egy kicsit, majd beadta a derekát és indított magának zenét. (Nem Bella van a vidiben.) Mikor megláttuk, hogy mit is tud, az állunk is leesett. A srácok is csak bámulták és mi sem tudtuk levenni róla szemünket.
- Wáóó Bella. Ez igen! - hatalmas tapsban törtünk ki, ő meg legyintett egyet.
- Ez valami hihetetlen volt. - kezdték el dicsérgetni a fiúk is, amit csak megköszönt. Nem sokáig maradtunk ez után, mert mindenki fáradt volt a hosszú út miatt, így visszamentünk a hotelbe és egy gyors vacsora, tusolás és beszélgetés után mindenki ment aludni. Hosszú nap volt a mai és eseménydús.
- Szeretlek picur. - adott egy jó éjt csókot Zayn, majd fejem mellkasára hajtottam és hamar álomba merültem.

ui: Sajnálom, hogy rövid és borzasztó, de most valamiért nem ment.... :S :)

Zsó. xx. :) ♥

28. fejezet. :)

Boldog Új Évet Manók! :) ♥ Remélem azért valamennyire 'józanon' éltétek túl az utolsó napot ! :D 2014 van és úgy gondoltam, hogy a story se maradjon le nagyon, így szintén ugrottam benne.... :D Jó olvasást!!:)


Directioner: Volt egy olyan érzésem, hogy kedvelni fogod az apukáját. :) Remélem, hogy ez a rész még jobban tetszik majd!!! :D köszönöm szépen és utólag is Boldog Új  Évet! :) ♥
Anita: Örülök neki, hogy ennyire szereted őket, ha én nem is... :D Köszönöm szépen és Boldog Új Évet! :) ♥
Ildikó: Nincs harag, inkább örülök, hogy visszatértél! :) Köszönöm és Boldog Új évet! :) ♥

"... Gyűlöllek Zayn..." 

/pár nappal később/

- Sophie, gyere már! Készülődj, mert sose érünk oda! - rángatott fel az emeletre Tess, mire csak megforgattam szemeim. Szilveszteri házibuliba készülünk a közös házba, ahova megint csak nem értem miért vagyok meghívva... Múltkor úgy mentem oda, hogy volt valakim, ma már szingliként teszem. Az újságok hatalmas felhajtást csináltak a szakításból, hiába mondtuk, hogy közös megegyezés volt, nem tágítottak. Két nap alatt elásták magukat előttem. Olyan kreált sztorik lettek belőle, hogy 'Sophie, Tom és egy titkos társ!?', 'Talán terhes?' és stb. Mindegy is. Úgy döntöttem, nem foglalkozom az ilyen gyerekes viselkedésű emberekkel. Mindenki azt hisz, amit akar, mi tudjuk az igazságot.
- Lányok! Kész vagytok már!? - kiabált fel Harry, mire Tess végignézett rajtam. Egyelőre én még ott tartottam, hogy törölközőbe csavarva álltam barátnőm előtt és a hajam is vizesen lógott hátamon. Hallottuk, hogy trappol felfelé a lépcsőn, mire elhúztam szám. Tuti tiszta ideg lesz, ha meglát így, mert ő már egy órája indulni akart és akkor Tess volt ugyanilyen állapotban, mint most én.
- Kiválasztom a ruhád, addig csinálj valamit a hajaddal. Ja és jobban jársz, ha bezárod az ajtót! - biccentett fejével az előbb szóban forgó tárgyra, mire odaugrottam és ráfordítottam a kulcsot. - Igyekezzünk, már tíz óra és fél tízet mondtuk Eleanoréknak. - ingatta fejét, én meg behúztam nyakam. Hát most istenem, nem tehetek róla, hogy belemerültem az olvasásba... Gyorsan előkaptam a hajszárítóm, beszárítottam a hajam és mire végeztem Tess előttem állt a ruhámmal. - Leszarom, hogy tetszik-e vagy sem... felveszed! - nyomta kezembe, betoloncolt a gardróbba, magamra kaptam a ruhát és közben mosolyogtam. Még anyutól kaptam és soha nem volt rajtam. Talán épp itt az ideje. - Gyere, ne tollászkodj! - kiabált be barátnőm, mire elnevettem magam, lekaptam egy fehér táskát a polcról és visszamentem szobámba. Amíg Tess rakott rám egy kevés sminket, elpakoltam telefonom, parfümöt, egy kis pénzt soha nem lehet tudni mi lesz és fogtam a slusszkulcsot. - Cicám. - vigyorgott ez a rabszolga hajcsár itt mellettem. - Cipő is kéne, nem gondolod? - ingatta fejét, majd bement és keresett egy fehér magassarkút hozzá.
- Na, ha most nem töröm ki a nyakam, akkor soha... - álltam fel és végignéztem magunkon.
- Lányok, gyertek már!!! - türelmetlenkedett Harold az ajtóm előtt, mi meg összemosolyogtunk. Annyira furcsán éreztem magam. Tessa feketében volt, én meg fehérben. Érzem, hogy ki fogok tűnni a tömegből.
- Szerintem csinosak vagyunk. - dicsértem meg magunkat, majd egy gyors ölelés után, felkaptuk táskáinkat és kinyitottuk az ajtót.
- Jól van, jól néztek ki, csak menjünk már. Egy órája ott kéne lennünk. - toloncolt minket Harry, de a lépcső tetején megállítottuk. Elvégre magassarkúban mégsem lehet lefutni. Miután kiscicámat elrendeztem, már a kocsiban ültünk és igyekeztünk a buliba. - Hogy az istenbe lehet ennyi ideig készülődni? - szidott minket még mindig, mire mi csak vigyorogva megvontuk vállunkat. Egész úton csak szekírozott minket, így megváltás volt kiszállni a kocsiból.
- Ha te nem ütöd le, én fogom! - néztem barátnőmre, mire ő legyintett egyet. Belém karolt és Hazzt magunk mögött hagytuk. Bekopogtunk, de rájöttünk, hogy ennek semmi értelme, mert nem hallják meg, így benyitottunk és belépve szinte már el is tűntünk a tömegben. Rengetegen voltak! Számítottam arra, hogy a meghívottak nem hagyják ki a(z) One Direction szilvesztert, na de ennyi emberre még álmomban sem gondoltam volna.
- Sophie, Tessa! - állt meg előttünk egy szőke lány. - Kérhetek egy képet és egy autogramot? - nyújtott felénk egy papírt és egy tollat, amit mi elfogadtunk és egy gyors aláírás után visszaadtuk. A kép is hamar elkészült, utána ment mindenki a maga dolgára.
- Akkor én most elmegyek, megkeresem Elt. - kiabáltam túl a zenét, hogy barátnőm megértse, mire ő bólintott, majd Harryvel megláttak valakit és célba vették. Én benyomultam a konyhába, ahol viszonylag kevesen voltak. Megláttam Eleanort és Daniellet beszélgetni a konyhapultnál, mire mögéjük léptem és megkocogtattam vállaikat. Mindketten mosolyogva fordultak meg, majd rám vetették magukat.
- Azt hittük, hogy már nem is jöttök. - nyomott a kezembe Dani egy pohár vodka-narancsot, Eleanor meg rémült arcot vágott. Kérdőn néztem rá, ő meg közelebb hajolt fülemhez.
- Zayn is azt hitte, kihagyjátok a partyt és elvileg lelépett... - adta meg a magyarázatot előbbi arckifejezésére, mire megvontam vállam. Én biztos nem megyek utána és ez a kedvemet sem fogja elrontani. - Na, akkor lányok huzi vagy buzi? - emelte fel poharát, mire Danival csatlakoztunk hozzá, koccintottunk és egy húzásra megittuk poharaink tartalmát. Kellett is afféle kezdő löketnek. Utána még beszélgettünk, táncoltunk és ittunk. Mindenkinek jó kedve volt és ezt még tetőzték a fiúk, mikor megjelentek. Niall rögtön elvitt táncolni, Loui és Eleanor ropták mellettünk, Dani és Liam valamivel hátrébb, mint mi, Harry és Tess meg akkor csatlakoztak hozzánk. Annyian voltunk, hogy fel sem tűnt senkinek, milyen picsás mozdulatokat is tudunk... Mondjuk figyelni kellett a szoknyámra, mert picit rövid lett, ha leguggoltam vagy éppen pucsítottam. Nem érdekelt senki és semmi, hisz a srácokon és a lányokon kívül senkit nem ismertem.
- Srácok! - állt le a zene és Louit láttuk meg egy széken állva. - Három perc múlva éjfél, menjünk ki a kertbe. - intett, majd mindenki egy emberként indult meg. A lányokkal összekaroltunk és mi is követtük a tömeget. Mindenki kabát nélkül ácsorgott kint, de szerintem ez senkit nem zavart, hisz mindenkit fűtött a sok szeszes ital. Az egyetlen dolog, amit kicsit furcsálltam, az Niall volt. Folyamatosan csak ölelgetett és sehova nem volt hajlandó nélkülem menni. Tény, hogy ivott, nem is keveset, de ez nem ok arra, hogy rám hajtson.
- Niall. Maradj. - nevettem, mikor megcsikizett. Abba is hagyta, de átölelt hátulról és fejét vállamra tette. Nagy nehezen lehámoztam magamról és átadtam az egyik haverjának, hogy most foglalkozzon ő vele. Hál' isten Niall velük maradt és nem jött vissza.
- 10. - kezdtük el közösen a visszaszámlálást. Dani állt az egyik oldalamon, másikon meg Tess és mind a ketten belém karoltak. - 3. - mosolyogtunk össze, majd a többiekre.
- 2. - kiabálta mindenki. - 1. - ahogy kimondtuk, egy kar megfordított és mielőtt megnézhettem volna ki a támadóm, ajkaimra tapadt. Rögtön tudtam ki az, de azt is éreztem rajta, hogy részeg. Elhúzódtam tőle és szemeibe néztem.
- Boldog Új Évet. - húzott magához és éreztem, hogy nagyon instabil, így kezét átvetettem nyakamon és elindultam vele a házba. - Elárulok egy titkot. - suttogott fülembe, miközben lassan ugyan, de haladtunk felfelé a lépcsőn. - Megcsaltam a barátnőmet. - suttogta még mindig, nekem pedig fenn akadtak szemeim. Most ezt arra érti, mikor még velem volt vagy a mostani barátnőjére? Mindegy is... részeg, azt sem tudja miket beszél. Nagy nehezen felértünk és elgondolkodtam, melyik is lehet az ő szobája. Mivel karácsonykor jártam az egyikben, csak remélni tudtam, hogy az-az. Bevittem, leültettem az ágyra, mire ő megfogta kezem és közelebb húzott magához. - Ne mond el neki. - belenézett szemembe, mire értetlen fejjel bámultam rá.
- Kinek Zayn és mit? - próbáltam elhúzódni tőle, ne csináljon hülyeséget. Elvégre neki ott van Perrie és most egyáltalán nincs tudatában tetteinek.
- Perrienek és azt, hogy megcsaltam. - dőlt hátra az ágyon, mire megingattam fejem. Mondja itt a hülyeségeit. Annyira szexi, ahogy kiterült, de állj Sophie! Barátnője van!
- Zayn, részeg vagy. Azt se tudod miket beszélsz. Az lesz a legjobb, ha lefekszel aludni. - próbáltam valamennyire megmagyarázni neki, de részeg emberrel nem érdemes vitába szállni, hisz sose hagyja, hogy neked legyen igazad.
- Nem vagyok részeg. - bizonygatta. - És igaz, amit mondtam. - a plafont bámulta folyamatosan. - Én téged szeretlek. - rántott be maga mellé. Nagyon meglepődtem. Először is mert hirtelen jött, másodszor meg azon, amit mondott... Azt hittem, sikerült már továbblépnie, hiszen karácsonykor egy kicsit nagyon a lelkébe gázoltam.
- Ne mondj ilyeneket. Úgy sem gondolod komolyan! - vágtam hozzá a kelleténél egy picit hangosabban. Mérges lettem rá. De szerintem nem is rá, hanem magamra. Féltem, hogy én miattam mennek szét majd Perrievel. Ha kitudódik, hogy megcsókolt és most itt fekszek vele egy ágyban és nem tudok szabadulni szorításából, akkor vége lehet annak, ami kettejük között van. Én pedig nem akarok újra fülig belé szeretni és összetörni.... - Zayn, engedj el! - kiabáltam rá, mire ő meglepetten nézett rám és végül eleresztett. - Én elmegyek, te meg aludj. - néztem vissza az ajtóból és mikor kinyitottam azt, Zayn erős keze nyomta vissza. - Ne kezd... bűzlesz a piától, alig tudsz megállni a saját lábaidon és összevissza beszélsz. Feküdj le aludni! - parancsoltam rá, de ő leszarta.
- Nem vagyok részeg! - lökte el magát az ajtótól és stabilan megállt előttem. Kikerekedett szemekkel néztem rá, várva a magyarázatot előbbi színjátékára. - Tény, hogy ittam, de olyan sokat nem. Az előbbi 'segíts fel a lépcsőn' szitu meg a te ötleted volt. Csak azért mentem bele, mert így hozzád érhettem. - magyarázkodott, mire sóhajtottam egyet és lehunytam szemeim. Nem akartam hinni neki.
- Akkor is hülyeségeket mondtál. Nem csaltad meg Perriet és még mindig őt szereted! Ennek így kell lennie. - vágtam fejéhez, ő meg összeráncolt szemöldökkel nézett rám.
- Sophie, hagyjuk a hülyeségeidet. Sose szerettem. Kényszerből voltam vele, de ennek pár napon belül vége. Megőrülök már mellette... Havernak elmegy, de barátnőnek nem. Nekem te kellesz! - lépett egyet közelebb, én meg egyet hátrébb, de beleütköztem az ajtóba.
- Ha szakítasz is vele... - nyeltem egyet. Fogalmam sincs, hogy közöljem vele, hogy én nem akarok többet ekkorát csalódni. Nem akarok megint hónapokon át azért szenvedni, mert van bennem egy hatalmas űr, amit egy személy tudna betölteni, de ő okozta. - Én nem lehetek újra veled. - ahogy kimondtam, arcán csalódottság suhant át. Utáltam magam, amiért ezt teszem vele, de nem lehet... Én nem szeretnék újra a padlón lenni. Most nagyjából minden rendben velem, kezdem megszokni az egyedüllétet és azt, hogy nem állt meg a világ. A karrierem ugyanúgy megy tovább és az leköti minden szabad percem.
- Miért nem Sophie? Ugyanúgy érzel irántam még most is. Tudom, látom rajtad. Akárhányszor a közeledben vagyok a légzésed felgyorsul és érzem, ahogy érintésemre megremeg tested. Érzem, ahogy bőröd felmelegszik és vágyakozol utánam. - minden egyes szónál közelebb lépett. - Ha most a szemembe mondod, hogy nem szeretsz és soha többé nem akarsz látni, akkor holnaptól megszüntetek veled minden kapcsolatot, nem foglak keresni és semmilyen közös programon nem leszek ott. Csak mond ki. - egyik kezével állam alá nyúlt és felemelte azt, hogy szemeibe nézzek, miközben másik kezét derekamra fonta és magához préselt. - Mond, hogy nem szeretsz. Mond, hogy gyűlölsz és nem kívánsz! - suttogta szinte már a számba, én meg lehunytam szemeim és egy pillanatra elgondolkodtam mit kéne tennem.
- Zayn. - nyögtem ki nagy nehezen. - Én nem bízok benned többé. Szeretlek, ez igaz, de részemről már nincs meg a bizalom. - végig szemeibe néztem és láttam, hogy összetört. Sajnáltam, de így lesz a legjobb mindkettőnknek. - Nem mondom, hogy gyűlöllek, mert nem igaz. Az se igaz, hogy nem akarlak látni soha többé. De nem szeretnék újra a barátnőd lenni. Több, mint egy hónapig, minden este sírtam utánad és miattad. Összetörtél, megsebeztél és otthagytál. Az újságok címlapján virítottál az újdonsült barátnőddel és ez még nem is zavart volna, de széles mosoly volt az arcodon, mikor beszéltél rólatok. Fájt. Fájt minden, amit tettél. Örültem, hogy boldog vagy, de én nem tudtam tovább lépni. Aztán jött Tom. Felsegített a lelki nyomorból és mellettem volt. Egészen mostanáig, de rájöttem, hogy én őt nem szerelemből szeretem, csak barátilag. Téged szerettelek és szeretlek még most is, de bármennyire is fáj, köztünk már nem lehet semmi. Soha nem fogok tudni tovább lépni. Mindig ott lesz bennem egy kis részed. - végre elmondhattam neki, hogy mi is kavarog bennem már hosszú ideje. Látszólag egyáltalán nem számított ilyesmire. - Még úgy is látjuk egymást. - adtam egy puszit arcára, majd megfordultam és kinyitottam az ajtót. - Viszlát Zayn. - köszöntem el tőle és elindultam le a tömegbe. Tessa elkapott a folyosón és közölte, hogy haza kell mennünk, mert Harry nagyon durván kiütötte magát. Itt már csak az volt a gond, hogy mindenki ivott.
- Mikor ittál utoljára és mennyit? - kérdeztem tőle, ő meg elgondolkodott.
- Éjfélkor ittam egy pezsgőt, de azóta semmit. - közölte, mire előszedtem a telefonom és megnéztem az időt. Fél kettő. Én éjfél előtt ittam utoljára vodka-narancsot, szóval akkor én vezetek.
- Rakjuk be Harryt a kocsiba és menjünk. -segítettem neki lecipelni a lépcsőn a mi kis 'angyalkánkat'. Egyfolytában azt hajtogatta, hogy ő egy angyal és segít mindenkin. Folyamatosan csak nevettünk. Nagy nehezen beültettük a kocsiba, bekötöttük, Tessa pedig mellé ült. Helyet foglaltam a volán mögött és már indultunk is. Hamar véget ért ez a buli, de valahogy nem bánom.
- Sophie. - hajolt picit előbbre Harry és suttogni kezdett, de Tess is simán hallotta. - Elájul... vagyis elárulok neked egy titkot. - folytatta, majd kezét vállamra tette. - Zayn meg akarja kérni a kezed. De cssss... ne szólj neki, hogy elmondtam. - dőlt hátra, én meg meg sem hallva vezettem tovább. Hogyan kérné meg, mikor nem is vagyunk együtt és ez az állapot már július vége óta tart!?
- Na gyere te angyal, mész aludni. - segítettük ki a kocsiból Hazzt, majd segítettünk neki felmenni a lépcsőn. Tess bevitte a szobájukba, addig én megkerestem Trógert és megölelgettem. A szobámba léptem és leesett az állam az engem fogadó látványtól. - Hogy kerülsz ide? - szinte köptem felé a szavakat. - De a legfontosabb... Hogy jutottál be? - idegesen trappoltam be a gardróbba. Magassarkúimat a helyére raktam és kerestem valami megfelelő ruhát pizsinek.
- Még meg van a kulcs, amit adtál a házhoz. - mosolygott önelégülten, én meg megforgattam szemeim.
- Menj haza. Szerintem már elmondtam mindent. - mutattam az ajtó felé, ő meg megingatta fejét. - Zayn! Takarodj ki a házamból, de most rögtön! - kiabáltam rá, ő meg felugrott és elém állt.
- Nem megyek én sehova! Maximum veled az ágyba. Tudom, hogy nem mondtad komolyan, amiket mondtál. - nézett szemembe, mire megráztam fejem.
- Te akartad Zayn! - léptem közelebb. - Gyűlöllek és soha a büdös életbe nem akarlak látni többet! - ütöttem mellkasát, miközben könnyeim útnak indultak. Elkapta kezeimet és próbált szemeimbe nézni, de elfordítottam fejem. - Hagyj békén, menj el. - sírtam, de ő még mindig nem engedett szorításából.
- Tegnap szakítottam Perrievel. - jelentette ki tök lazán, én meg rá emeltem tekintetem. - A megcsalást meg a karácsonyi csókra értettem. Én mondtam, hogy téged szeretlek és kellesz nekem! - vont közelebb magához, mire megingattam fejem. - Ne ellenkezz, tudom, hogy szeretsz. - mosolyodott el és ajkait, enyémekre helyezte, először nem akartam visszacsókolni. - Sophie. - fél centivel hátrébb húzódott. - Mond, hogy szeretsz. - suttogta, én meg megráztam fejem.
- Gyűlöllek Zayn! - erőtlenül, alig hallhatóan válaszoltam, ő meg felnevetett.
- Nem gyűlölsz. Az nem ilyen. Te szeretsz engem. - ölelt magához, mire próbáltam szabadulni, de nem sikerült. És itt volt a pillanat, mikor feladtam.
- Utállak Malik! - szorosan köré fontam karjaimat és mélyen beszívtam illatát. - Utállak. - beszéltem hozzá, mire picit eltolt magától és hevesen ajkaimra tapadt. Úgy döntöttem, hogy átadom magam neki azok ellenére is, amit tett. Ahogy nyelvével utat tört enyémhez, azok hevesen csatáztak egymással. Zayn kezeivel combjaim alá nyúlt, testem pedig ösztönösen reagált a néma kérésnek, így lábaimat derekára fontam, ő pedig az ágyhoz sétált velem és gyengéden lehelyezett. Egyik kezemmel beletúrtam hajába és kicsit meghúztam neki, ami beindította. Harisnyámat eltépte és hamar megszabadított ruhámtól, így fehérneműben feküdtem alatta. Miközben nyakamat kényeztette, benyúltam pólója alá és ahogy játszottam kockáin, minden egyes mozdulatommal feljebb tornáztam az anyagot, majd egy gyors mozdulattal áthúzta fején, így megcsodálhattam tökéletesen kidolgozott felsőtestét. Visszatért nyakamhoz és egy kis bőrt fogai közé vett és szívni kezdte. Annyira intenzíven csinálta, hogy ajkaim szétnyíltak és egy apró nyögés hagyta el azokat. Megmosolyogtatta a tudat, hogy ő váltotta ki belőlem. Keresni kezdte melltartóm kapcsát, mire kuncogni kezdtem. Értetlen fejét látva, megadtam a magyarázatot. - Elől kapcsos. - ahogy kijelentettem, arcán egy pimasz mosoly terült el, majd mielőtt belelendült volna, változtattam helyzetünkön és én kerültem felülre. Végigcsókoltam felsőtestén minden egyes porcikáját, arcát is, persze ajkait szándékosan kihagyva, majd megszabadítottam nadrágjától. Egy szál boxerben feküdt alattam, én meg végigmértem szemeimmel. Egyszerűen csodálatos látvány volt. Ez az, ami hiányzott nekem. Érezni a törődést, a szeretetet és tudni, hogy egy ilyen srác, mint ő, van mellettem. Felbecsülhetetlen érzés. Egész éjjel egymással foglalkoztunk. Mindent megbeszéltük, amit kellett és megállapítottuk, hogy jól kezdődött az év számunkra. - Szeretlek te barom. - húztam magamhoz még egy csókra, ő meg belemosolygott.
- Én is téged. - ölelt át szorosan, majd fejem mellkasára hajtva mosolyogtam. Csak remélni tudom, hogy soha nem fog előfordulni még egyszer az, ami nyáron... - Jó éjt picur. - puszilt bele hajamba, mire még szélesebb mosoly terült el arcomon.

ui: Sajnálom, hogy rövid, de remélem elég kielégítő számotokra. :)
Zsó. xx. :) ♥

27. fejezet. :)

Mindenki Boldog Karácsonyt kívánok így utólag is! És mivel szilveszter napján nem találkozunk, se az új év első napján, így előre Boldog Új évet mindenkinek!!!! :) ♥♥ Most pedig következzen az új rész. :)


Directioner: Hát még nem sikerült kiismerned??? :D Tudod, hogy én akár a lehetetlen helyzetből is megmenekülök... (képletesen értem, szóval értelmezd. ;)) Köszönöm szépen♥ Boldog Karácsonyt így utólag is és örülök, hogy még mindig a blogom olvasója vagy!!!!! :*
Anita: De kis gonosz vagy... Ejjejj!! :D Sebaj, majd meglátod, hogy még mit alakítok a storyból. ;) Boldog Karácsonyt kívánok még így utoljára és rettenetesen örülök, hogy most már pár hónapja velünk vagy! Köszönöm! :) ♥

'...Menj az emeletre, jobbra a második szobába!...'

- Sziasztok! - köszöntött minket széles mosollyal Eleanor. Próbálkoztunk az öleléssel, de a sok cucc miatt nem ment.
- Szerintem előbb lepakoljuk az ajándékokat és utána végig ölelgetünk mindenkit. - mosolyogtam kedvesen, ő meg szélesebbre tárta az ajtót és beengedett minket. Beléptünk a nappaliba, ahol a hatalmas karácsonyfa állt és a többiek a kanapén ülve beszélgettek. Köszöntünk mindenkinek, majd elhelyeztük az ajándékokat a fa alatt. Egy kivételével természetesen, mert Louinak szülinapja is van ma. Tomot kerestem a szememmel és meg is találtam. Épp Ellel beszélgetett. - A kis répa imádót hol találjuk? - mosolyogtam barátnőmre, aki biccentett egyet a konyha felé. Welcome Drink-et készített. Mögé léptem és megköszörültem a torkom. - Nagyon boldog szülinapot te vén csont! - öleltem át, ő meg elnevette magát, majd szorosan körém fonta karjait.
- Köszönöm szépen. De azért nem vagyok én olyan öreg. Még csak huszonkettő lettem! - háborodott fel, majd kezetfogott Tommal. Jó látni, hogy kijönnek egymással. Otthagytam a két srácot, had beszélgessenek, én meg Daniellehez léptem.
- Sophie! - borult nyakamba, még egy picit fel is emelt a földtől, mire sikítottam egy aprót. - Jaj de hiányoztál már. - ölelgetett továbbra is.
- Na elég már! Én is had öleljem meg! - jött oda Niall, szó szerint félrelökte Danit és magához húzott. - Hiányoztál törpe. - egy puszit is nyomott arcomra, amitől csak mosolyognom kellett.
- Ti is hiányoztatok nekem! - körbe ölelgettem a bandát, de amikor Zayn elé értem, csak mosolyogtam és bólintottam egyet. Értette és tudta is, hogy miért nem ölelem meg. A többiek feszélyezve érezték magukat ez alatt a kis 'eszmecsere' alatt, de mikor látták, hogy mosolygunk, leengedtek. - Had mutassak be valakit. - kezdtem bele, mikor mindenki engem nézett. Mivel Tomot Zaynen kívül más nem ismeri, így gondoltam, hogy bemutatom. - Srácok, ő itt Tom, a barátom. - álltam mellé, mire ő átkarolta a derekam és intett egyet a társaságnak. A srácok rögtön befogatták és elvitték kifaggatni rólam. Hát szép mondhatom... Zayn persze nem szimpatizált vele, de nem is vártam el tőle. Az is éppen elég, hogy nem esett neki.
- Segítsünk valamit? - kérdezte Tess, de a lányok csak megingatták a fejüket és rámutattak a megterített asztalra, amin már ott gőzölögtek a finomabbnál finomabb ételek. - Azta... ügyesek vagytok! - dicsérte meg őket, én meg csak mosolyogtam.
- Még nem vagyunk kész, mert az utolsó hús még sül, de tíz perc és ehetünk. - közölte Dani, mi meg bólintva jeleztük, hogy értettük. Leültem a nappaliba és a fát néztem. Nagyobb és díszesebb, mint a miénk, de ez várható volt.
- Örülök, hogy eljöttél. - mosolygott rám Zayn, aki velem szemben ült.
- Hát... én is. - viszonoztam mosolyát és beszélgetni kezdtünk. Igazából semmi érdekesről. Csak a szimpla "hogy vagy? aha, az jó és stb..." kérdések-válaszok hangzottak el. Tiszta sablon beszélgetés... - És hogy alakul a karrier? - hamis mosollyal érdeklődtem, de ő ezt látta rajtam.
- Szerintem ne menjünk ebbe bele... - próbálta terelni a témát, amit meg is értettem, de még egy dologra nagyon kíváncsi voltam. Annyira fúrta az oldalam, hogy gondolkodtam miként kérdezhetném meg. Tudtam, hogy vagy nem válaszol rá vagy szintén eltereli majd a témát. - Na és te meg Tom? Megvagytok? - kérdezősködött ő is, én meg csak bólintottam.
- A barátnőd hol van? Vagy csak nem láttam? - néztem körbe és végre megkérdezhettem, amit akartam. Tény, hogy bírom a Little Mixet, de annyira megnéztem volna Perrie arcát, mit szól ahhoz, hogy együtt karácsonyozom a pasijával, aki történetesen az exem.
- A családjával karácsonyozik. - adott egy egyértelmű választ, én viszont folytatni akartam.
- És te hogy-hogy nem vagy velük? Vagy nem hívott meg? - tudtam, hogy hangomban egy kis cinizmus is érezhető, de ez valószínű az elmúlt öt hónap eredménye. Nem kerestem Zaynt és nem mondhattam el neki a véleményem erről az egészről. Most végre itt a lehetőség, csak egy a gond.... Karácsony van!
- Hívott, de nem mentem. - láttam arcán, hogy zavarja a téma, de én bizony folytatni fogom.
- És miért nem? Hogy hagyhatod, hogy drága barátnőd a családjával karácsonyozzon, nélküled? Én ezt nem értem. Vajon miért tetted ezt? - provokáltam tovább, benne pedig látszott, hogy felmegy a pumpa. Csak azért is... csak egy kicsit legyen dühös rám. Csak egy kicsit érezze ugyanazt, mint én egészen eddig. - Mi okod volt erre? Érthetetlen... - és itt elszakadt nála a cérna.
- Téged akartalak látni és nem őt. Hacsak egy este erejéig is, de láthatlak. Miért lennék azzal a lánnyal, mikor oda-vissza utálom? Téged választottalak helyette ma este. Talán baj? - kelt ki magából, mire felvontam a szemöldököm.
- Ha öt hónappal ezelőtt is engem választottál volna, most nem ez lenne. - ahogy kimondtam, megdöbbent. Gondolom nem ezt a reakciót várta. Felálltam és otthagytam. A konyhába mentem és ittam a lányokkal egy kis Jägert, ami most kellett is. Mintha mi sem történt volna, úgy ültünk Zaynnel az asztalnál. Merő véletlenségből mellém került, de tudtam, hogy semmit nem fog csinálni. Először is mert Tom a másik oldalamon ül, másodszor meg nem olyan.... - Lányok, le a kalappal előttetek. - dicsértem meg őket. Nagyon jó kaját csináltak.
- Szerintem is. De ajándékozzunk! - pattant fel Loui és mint egy izgatott kisgyerek, a fához sietett. Nevetnem kellett rajta, de hát ő Louis! Mindenki követte őt, majd egy szép nagy körbe összetoltuk a kanapékat és helyet foglaltunk rajta. Én Tom ölébe ültem, mert nem volt elég hely és Eleanor is így járt, csak ő Louiéba foglalt helyet. - Kezdjék Harryék. - adta ki az utasítás Boo Bear, mire Tessék felpattantak és összeszedték a csomagokat. Mindenkinek egyesével egy kis szöveggel kísérve odaadták, majd elém léptek.
- Drága egyetlen Sophiem. - kezdte Tess, mire arcomra hatalmas mosoly kúszott. - Tudom, hogy már mindened megvan, ami kellhet. A Zene, az Éneklés, egy Pasi, Barátok.... - folytatta volna, de Harry közbevágott.
- Én!!! - ahogy kimondta, elnevettem magam.
- Csssss. - intette le Tess. - De azt hiszem ezeknek mégis hasznát fogod venni és remélem hogy tetszenek is. - kacsintott majd sunyi mosollyal adta át az ajándékom. Nagyon óvatosan vettem el, mintha bomba lenne benne, de elnevettük magunkat és megöleltem. Harry átadta Tomnak az ajándékot, mire mi összenéztünk és félve kezdtük el kibontani. Mikor megláttam mi van benne, felnevettem.
- Idióta majom! - kiabáltam oda neki, ő meg elbújt egy párna mögé, mert tudta, hogy ez bosszút követel. De sebaj... én is jó ajándékot vettem  neki.
- Boldog Karácsonyt! - vigyorgott rám ő is és Harold is, majd Tom felé biccentettek. Bele sem mertem gondolni, hogy ő mit kaphatott, ha én kaptam egy csomag óvszert. Mondjuk volt mellette még egy gyönyörű ruha és nyaklánc is, amiknek kifejezetten örültem.
- Tessa, te állat! - vigyorgott barátom is, mire a doboz fölé hajoltam és elvörösödtem.
- Ebbe Harry keze is benne van! - közöltem vele, mi meg egy "megbánjátok ti ezt még" nézéssel letudtuk az egészet. Van már óvszerünk, bilincsünk, ruhánk, ékszerünk és parfümünk. Minden, ami kell. Viccesek, de szerencsénkre mi már gondoltunk az ilyenekre és mindenkinek csempésztünk bele valami ilyet. Kaptam még cipőtől elkezdve, sminkig mindent meg persze a sok hülyeséget. Kaptam babaruhát, hogy az jó lesz a kilenc hónap múlva születendő gyerekemnek.
- Miért érzem úgy, hogy keresztszülők akartok lenni? - vontam fel szemöldököm, mikor Eleanorék csomagjának végére értem és még találtam benne a ruhához illő kis babacipőt is. Loui csak megvonta a vállát és mosolygott. Tommal összenéztünk majd a gyerekcuccokra és előtört belőlünk a nevetés. Hát igen... őrült társaság!
A következő kör a miénk volt. Felálltunk és miután összeszedtük a csomagokat, körbejártuk mindenkit. Tessáékra vetettem egy gonosz pillantást, majd egy kevés szöveg után átadtam a csomagjaikat. Ezt még mindenkivel eljátszottam, majd Zayn elé léptünk. Ha akkor szemmel ölni lehetett volna, se Tom, se Zayn nem élne már...
- Én nem mondok semmit. - nyögte ki barátom, majd nyomott egy puszit fejemre és visszaült helyére.
- Bár már nem vagyunk együtt, azért mégis gondoltam rád. Boldog Karácsonyt. - mosolyogtam. Látszott rajta, hogy megölelne, de nem engedtem neki. Visszaültem Tom ölébe, aki rögtön átkarolt és fejét nyakamba fúrta. Tetszett ez az egész, de valahogy testem nem járta az a bizsergés, aminek kellett volna. Nem volt rossz, sőt.... csak más. Nagyon más.
- Sophie, már eszembe volt, hogy megkérdezzem.... - pillantott rám Liam. - Mit csináltál a kezeddel? - vont kérdőre, mire csak legyintettem.
- Csak a szokásos bénaságom. Leestem Tess nyakából, mikor a díszeket kerestem. - adtam meg a magyaráztatot, ők meg fogták a fejüket. Nem is én lettem volna, de ez van. Már megszoktam.
Zayn hitetlenkedő fejjel bámult rám miután kinyitotta ajándékát. Vettem neki egy parfümöt, egy csokit és egy levél kíséretében egy képet. A képen mi vagyunk rajta még a Dubai nyaraláson. Gondoltam, hogy legyen neki is valami emléke rólunk, mert minden nálam van. A fotók, szuvenírek, MINDEN! Direkt olyan képet választottam, ami egy kicsit elgondolkodtatja. Nem szeretném őt lelkileg nyomorba dönteni, de egy kicsit érezze azt, amit én.
- Hát... akkor én jövök. - állt fel Zayn a kanapéról és gyorsan letudta a körét. Jelentőségteljes pillantással adta át a lyukas dobozt, mire összeráncoltam szemöldököm. Amikor megpróbáltam kinyitni, megmozdult. El sem tudtam képzelni mi lehet benne..
- Úristen! Egy kiscica!! - vettem ki a dobozból az édes kis állatot. Annyira aranyos és pici. - Tróger lesz a neve. - ahogy kijelentettem, mindenki elnevette magát. - Valami hihetetlenül édes. - ölelgettem a kis jószágot.
- Hát Tom úgy látom, ezt a csatát elvesztetted. - vigyorgott Harry, Tom pedig csak bólogatott. Mást nem is tehetett volna. - De Sophie. - szólított, mire rá emeltem tekintetem. - Miért pont tróger? - kérdezte meg azt, amit mindenki meg akart. De felesleges kérdés, hisz olyan nyílvánvaló...
- Nézz rá! Olyan a feje, mintha maszkot viselne. Tróger. - tartottam felé a kiscicát, ők meg megértették végre. Ahogy leakartam rakni a dobozt, észrevettem benne egy fehér borítékot a nevemmel. Rögtön ráismertem Zayn kézírására... Kivettem és kinyitottam. Ennyi állt benne. "Menj az emeletre, jobbra a második szobába! Boldog Karácsonyt!" Ahogy elolvastam, összehajtogattam a papírt és furcsán nézhettem Zaynre, aki bátorítón pillantott vissza. Trógert átadtam Tessnek és elindultam fel. Senki nem értette, hova is megyek, de nem szóltam egy szót sem. Felértem a hosszú lépcsőn és jobbra fordultam. Azt írta, hogy a második szoba. Az ajtaja előtt még elgondolkodtam, hogy bemenjek-e, de rájöttem, veszíteni valóm nincs, így benyitottam. Bent először nem hittem a szemeimnek. Tátott szájjal meredtem előre és csak pislogtam.
- Boldog Karácsonyt! - fonta körém karjait Apu, mire kapcsoltam és jó szorosan magamhoz húztam. Annyira hiányzott már. Utoljára két hónapja láttam és úgy volt, hogy nem tud karácsonyra hazajönni. - Hiányoztál. - beszélt miközben még mindig öleltük egymást.
- Te is nekem! - néztem fel szemeibe, mire ő letörölt egy kósza könnycseppet arcomról. - De hogy? Azt mondtad, nem tudsz hazajönni.... - engedtem el és beszélgetni kezdtünk.
- Azt csak azért mondtam, mert Zayn már egy hónapja szólt, hogy szeretné ha meglepetés lennék számodra. - ahogy ezt így elmondta, lelkiismeret furdalásom lett. Zayn mindent megtett azért, hogy nekem tökéletes karácsonyom legyen, én meg egy szemét voltam vele... Provokáltam, piszkáltam és köcsög módon egy olyan képet adtam neki, ami akár padlóra is teheti. Gratulálok Sophie... megcsináltad! - Sajnálom, hogy már nem vagytok együtt. De tudnod kell, hogy támogatlak mindenben, annak ellenére is, hogy nem kedvelem Tomot. Tudom, hogy boldog vagy és én nem akarok ebbe beleszólni, de szerintem életed legnagyobb hibáját követted el azzal, hogy elengedted Zaynt. - ültünk le az ágyra és átkarolta vállaimat.
- Én nem engedtem el, ő ment el. A mai napig ugyanúgy szeretem, mint mielőtt szakított velem. Semmi nem változott bennem, csak még magamnak sem mertem bevallani. Szeretem és mindennél jobban szükségem lenne rá, de nem tehetem tönkre a karrierjét. Én nem érek annyit... - mondandóm közbe elsírtam magam, ő meg magához húzott.
- Akkor miért vagy együtt Tommal? - tette fel azt a kérdést, amire igazából nem is tudok válaszolni.
- Azt hiszem .... megszerettem. - szipogtam, neki meg égbeszaladt a szemöldöke.
- Szereted!? Valóban!? - kezdett el kérdezősködni és hangjában egy kis szarkazmus érződött. - Mikor kijöttetek hozzám, nem ezt láttam rajtad. A hátad közepére nem kívántad a gyereket és ő sem téged. Nem szeret téged, akkor te hogy szeretheted őt!? - próbált észhez téríteni és láttam igazságot szavaiban. - Hova lett a mindig épeszű lányom? Hova tűnt az igazi Sophie? Ő sosem lenne olyan mellett, akit nem szeret. Nem tűrné el és küzdene azért, amit akar! - mondta ki gondolatait, én meg igazat adtam neki. Én nem ilyen vagyok!
- Fogalmam sincs, csak azt tudom, hogy hiányzik Zayn. Sosem fogok tudni mást szeretni, de meg kell próbálnom. Ő mást választott helyettem és én ezt elfogadom. Legalább egyenes és őszinte volt, nem titkolta el. - vontam meg vállam, apu meg hitetlenkedve nézett rám.
- Sophie Moore! - állt fel és felhúzott. - Most azonnal szedd össze magad! Meg akarod keseríteni a saját életed? Mire lenne jó? Kérlek legyen egy csöpp eszed, menj oda Zaynhez, csókold meg és legyetek újra együtt! - mutatott az ajtó irányába, mire megráztam fejem.
- Nem lehet... Ott van Tom és Perrie, Zayn barátnője. Nem bírnám ki a tudatot, hogy tönkretettem egy kapcsolatot, ráadásul még a sajátomét is... - kerestem elő egy zsepit és rendbe szedtem magam. - Különben is. Ha Zayn nem keresett eddig és nem hiányoztam neki, akkor miért törjem magam? Úgy is csak visszautasítana, amit most per pillanat nem bírnék ki. - néztem rá, ő meg lehunyta szemeit és látszott rajta, hogy gondolkodik, elmondja-e, amit tud.
- Sophie. - fogta meg kezeim. - Zayn nem szereti azt a lányt. Ha te tudnád miket mondott nekem mikor beszéltünk. Ne dobd ki Tomot, elvégre karácsony van. De ahogy vége az ünnepnek, azonnal szakítsd ki életedből, mert ez így nem mehet tovább. Én nem fogom végignézni, hogy a lányom lelkileg összetörik. Ha ezt pedig megteszed, meglátod, minden más lesz... Talán jobb. - kacsintott. Tud valamit és nem mondja el! Ezt úgy utálom.... De megfogadom tanácsát. Ráébresztett arra, hogy én tényleg nem szeretem Tomot. Nekem valójában még mindig Zayn kell és ha őt nem kaphatom meg, akkor inkább legyek egyedül, minthogy kihasználjak egy másik srácot, hitegessem majd durván a padlóra küldjem. Ez nem én vagyok. Én nem tűrök, én küzdök! És ez most sem lesz másképp.
Köszönetem jeléül megöleltem, ő meg tudta, hogy elérte célját és diadalittas mosollyal fonta körém karjait.
- Majd elfelejtettem. - kapott fejéhez és előhúzott zsebéből egy kis dobozkát. - Boldog Karácsonyt mégegyszer! - nyújtotta át, mire fejcsóválva vettem el. Ahogy kinyitottam, elmosolyodtam. Egy gyönyörű nyaklánc volt benne, amin egy végtelen jeles medál lógott.
- Köszönöm szépen! - öleltem meg újra. - A te ajándékod viszont nálunk van. Szóval majd ha átjössz hozzánk, odaadom. - mosolyogtam rá, majd kimentünk a szobából és megcéloztuk a földszintet. Leérve mindenki csodálkozva meredt ránk. Ismerték már aput, így nem mutattam be. Rögtön le is csapták a kezemről, mondván, hogy régóta nem ehetett és elhurcolták a konyhába. Elnevettem magam és a kezemben lévő dobozkára tévedt újra tekintetem. Annyira hihetetlen. Apu és a tanácsai hiányoztak nekem. Mikor felnéztem csak Zayn volt a nappaliban, a többiek mind a konyhában beszélgettek Apával.
- Zayn... - elé léptem és öt hónap után most éreztem először közelségét. - Én nagyon sajnálom. - kértem bocsánatot és értette, hogy mire gondoltam. Kevés kellett ahhoz, hogy elsírjam magam.... újra. - Nagyon szépen köszönöm. Ennél szebb és jobb karácsonyi ajándékot nem is kaphattam volna. - mosolyogtam rá, ő meg leszarta, hogy ki lát minket, a derekamnál fogva közelebb húzott magához. Ahogy hozzámért, mintha ezer és ezer lepke éledt volna fel hasamban, testem elöntötte az ismerős melegség és gerincemen is végigfutott a kellemes bizsergés. Ez hiányzott nekem és hiányzik még most is. Tom nem tudja nekem ezt megadni! Hallgatnom kell apura...
- Tudom, hogy én szúrtam el. Sőt, azt is tudom, hogy nem tudsz megbocsájtani, de tudnod kell, hogy még mindig szeretlek. Amit írtam neked, az a mai napig igaz és az is lesz. Soha nem fogok tudni más nőre úgy nézni, mint rád. Még akkor sem, ha neked sikerült továbblépned. - szemeiből csalódottság tükröződött, én meg hihetetlen fájdalmat éreztem. A többiek nem láthattak ránk, mert a konyha pont úgy volt elhelyezve, hogy egy fal eltakart minket. Zayn tekintete fölénk tévedt, mire én is felemeltem fejem. Fagyöngy... Mind a ketten tudtuk, hogy ilyenkor mit szokás csinálni, de én nem mertem kezdeményezni. - Ha nem szeretnéd... - beszélt, ahogy egyre közeledett felém arca. Nem húztam el fejem és nem is ellenkeztem. Ahogy ajkai enyémekhez értek, mintha bomba robbant volna. Hevesen csókoltuk a másikat és rögtön tudta mindkettőnk, hogy nem tettük túl magunkat egymáson. Kezem tarkójára csúsztattam és beletúrtam hajába. Morgott egyet és elmosolyodott. Elváltunk egymástól, mert azért mégis csak barátom, neki meg barátnője van....
- Köszönöm. - mosolyogtam rá, majd elléptem előle és a konyhába mentem a többiekhez. Mintha mi sem történt volna, leültem Apa mellé és bekapcsolódtam a beszélgetésbe. Tess visszaadta Trógert, aki időközben valami okból kifolyólag vizes lett. Egyszer bízom rájuk, akkor is ez lesz... szegénykém. Kerestem egy törölközőt és megtörölgettem, majd leültem vele a földre és játszani kezdtünk. Nem is érdekelt, hogy körülöttem miről van szó. Annyira nyugodt voltam és mintha kicseréltek volna. Mosolyogva szórakoztam kiscicámmal, majd arra lettem figyelmes, hogy mindenki engem néz. - Attól, hogy nem nézek rátok, még látom, hogy mindenki engem bámul. - beszéltem miközben tovább játszottam Trógerrel.
- Srácok, már későre jár. - kelt fel apu és hozta a formáját.
- Szerintem is indulni kéne. - mosolyogtam a társaságra és egy pillanatra összenéztünk Zaynnel. Láttam szemeiben, bánja, hogy mennem kell, de mind a ketten tudtuk, hogy a karácsony nem jelenti azt, hogy együtt leszünk újra.... Összeszedtük a cuccainkat, felöltöztünk és felkaptam Trógert. - Nagyon szépen köszönünk mindent! Imádlak titeket. - csináltunk egy hatalmas csoportölelést, majd mindenki elbúcsúzott mindenkitől és beszálltunk a kocsiba. Én vezettem haza, mellettem pedig apu ült, a három jómadár meg hátul. Majdnem tökéletes karácsony. Akkor lett volna az igazi ha Tom helyett Zayn oldalán ünnepelnék. Ahogy hazaértünk és kipakoltunk mindent a kocsiból, kerestem valami fekhelyet Trógernek és adtam neki tejet. Ünnepek után muszáj lesz vásárolnom neki, mert semmi kiscicának való nincs itthon. - Apu, gyere. Megmutatom hol fogsz aludni és átadom az ajándékod. - mosolyogtam majd felvezettem az emeletre. A vendégszobába pakoltam a bőröndjét és otthagytam pár percre, amíg elsiettem a csomagjáért. - Hát akkor Boldog Karácsonyt! - nyújtottam át, ő meg fejcsóválva vette el. Kinyitotta és elnevette magát. Vettem neki egy üveg bort, amit mindig is szeretett és készítettem rá egy képet rólunk. Kapott mellé még egy nyakkendőt és inget, valamint csokit.
- Köszönöm. - ölelt magához. - Olyan vagy, mint anyád, amilyen volt. Mindig tudta kinek mi kell és kinézetre is egyre inkább hasonlítasz rá. Büszke vagyok rád! - ahogy ezeket elmondta, szemeim könnybelábadtak.
- Szeretlek. - mondtam neki magyarul, amin meglepődött, de rögtön válaszolt, hogy ő is. Egyszerűen imádom.
- Már akartam kérdezni, hogy mi a jó fészkes fenét csináltál a kezeddel??? - nézett rám, mire megvontam a vállam.
- Csak hoztam a formám. - elnevettem magam, ő meg csak ingatta fejét. Tudja, milyen vagyok. Meg sem lepődött. Nem sokat beszélgettünk már, mert ő is fáradt volt a hosszú út miatt meg az egész este miatt, ahogy én is. Elment fürdeni, addig én megágyaztam neki is és a saját szobánkba is, majd szintén elmentem fürdeni. Úgy döntöttem, hogy nem várom meg a többieket. Elköszöntem aputól és Tróger kíséretében bementem a szobámba. Kerestem neki valami ideiglenes fekhelyet és elhelyeztem az ágy melletti üres helyen. Magamban összegeztem ezt a napot és azt kell mondanom, rosszabbra számítottam. Sokkal rosszabbra. Megtudtam, hogy Zayn még mindig szeret és most már biztos, hogy én is őt. Rájöttem, hogy Tom nekem nem kell és hogy igaza van apunak. Nem szerethetem őt, mikor rajta tisztán látszik, hogy sose lenne kölcsönös. Fogalmam sincs mi volt az a fellángolás nyáron vagy hogy miért is vagyunk együtt, de szerintem már nem sokáig.... Karácsony után útjára engedem. Ő is úgy éli az életét, ahogy akarja, meg én is. Úgy jobb lesz! Éreztem, hogy szemeim leragadnak, így még utoljára megsimogattam Trógert és az oldalamra fordulva mély álomba szenderültem.

ui: Remélem azért valamennyire elnyerte tetszésetek ez a rész.. :)) 

Zsó.xx. :) ♥

Karácsony! :) ♥

Manók!:)

" A karácsonyi szeretet, amit szívből kaptál, nem maradt benne a jókívánságokban. Életre kelt, beléd költözött és minden nap veled lesz. Nem vagy egyedül, hisz ez a szeretet minden ébredésnél vár, megfogja kezed, elkísér az utcán, vásárol veled a boltban és veled együtt dolgozik, végzi a feladatokat. Így a hétköznapok, bármit is hoznak, bármit is teszel, ünnep napokká változnak!" :) ♥ 

Szeretnék mindenkinek Boldog Karácsonyt kívánni! :) ♥ 

Tegnap Loui szülinapja volt, így utólag is Boldog Születésnapot neki!!! :D Remélem mindenki írt neki Twitteren.! ;) 

26. fejezet. :)

Itt is vagyok! :D Ebben a részben, egy nagyobb ugrás jön most, mert nem úgy fogok végezni a történettel, mint ahogy én azt elterveztem... :) Sajnálom, hogy ennyit késtem, de próbáim voltak délutánonként, ráadásul beteg is lettem, de azért siettem vele! Remélem tetszeni fog! :)

egy lány:) : Én is sírtam, miközben írtam a részt, de majd meglátjátok mit alakítok ki ebből. :) Addig pedig itt a kövi rész. :D ♥
Anita:  Hát igen... az a rész érzelmileg jóra sikeredett. ♥

'...Akkor a szakítás gondolata elveszett...'

/5 hónappal később/

- Jó reggelt! - köszöntött Tom és fölém hajolva adott egy csókot. Rámosolyogtam és közelebb bújtam hozzá. Hát igen.... öt hónapja annak, hogy Zayn itt hagyott. Azóta csak a hírekből és újságokból hallottam felőle, na meg persze a fiúktól. Egy hónapon keresztül csak sanyargattam magam miatta és mindenki próbált észhez téríteni, ami részben sikerült, részben nem. Sikerült, mert "tovább léptem", de részben nem, mert még mindig ugyanúgy szeretem. Tomot ezzel csak kihasználom, de nincs merszem bevallani, még magamnak sem... Főleg úgy, hogy holnap karácsony. Úgy néz ki, hogy megyünk a Direction házba, mert hívtak a lányok is és a fiúk is Zayn kivételével, de fogalmam sincs mi legyen. Vettem ajándékot mindenkinek, de félek. Mi lesz ha belépek oda? Mi lesz ha egy helyiségben leszek újra Zaynnel, ráadásul úgy, hogy Tom is ott lesz? Hát holnap megtudjuk.
A karrierem az egekben. Az első klipemmel hatalmas sikert arattam, aminek nagyon örültem. Azóta már egy csomó mindenen túl vagyok. Interjúk tömkelege, egy album és már csináljuk a másikat. Fellépések, utazások és ajánlatok. El sem tudtam képzelni, milyen nehéz is ez, bár én igen élvezem. Ryan büszke rám, mondván, hogy kevés sztárnak sikerül ilyen rövid idő alatt ekkora hírnevet szerezni. Én csak örülök a dicséretnek, de még mindig az van bennem, hogy még, még, még és még!
- Tom. - emeltem fel fejem, hogy szemeibe nézhessek. - Ha holnap nem szeretnél menni, akkor nem megyünk. - igazából nem Tom miatt mondtam ezt. Reméltem, hogy valami olyan választ kapok, amire számítottam, de nem...
- Hát nem repesek az örömtől, hogy lássam az exed, de tudom, hogy neked a többiek nagyon jó barátaid és nem hanyagolhatod el őket miattam. Így se láttad őket sokat. - mosolygott, én meg magamban fojtogattam. Hát akkor tényleg megyünk. - De gondoltam már arra is, hogy csak te mész, én meg nem. - ahogy kimondta, felvontam a szemöldököm.
- Felejtsd el! Akkor én is maradok. - dőltem vissza az ágyba, ő meg fölém hajolt.
- Te meg ezt felejtsd el. Nem hagyom, hogy hülye legyél. Szóval megyünk holnap és hidd el, én túl fogom élni. - kacsintott, majd nyomott egy puszit számra és kikászálódott az ágyból. Már egy hónapja rájöttem, hogy én őt soha nem fogom tudni szeretni, úgy, mint Zaynt. Zayn sosem hülyézett le és sosem kezelt úgy, mind egy idiótát. Tom nem tud elvonatkoztatni attól, hogy én nem a haverja vagyok most már és ez zavar. Persze akkor jó egy kapcsolat, ha tudunk úgy hülyülni, mint a barátok, de nálunk csak ez megy, meg egy-két csók. De vele sosem tudnék lefeküdni, annyira abszurd. Én nem szeretem őt! Lelkiismeret furdalásom is van miatta, hogy csak kihasználom. Nem akarom egyedül érezni magam és csak így tudtam megoldani... mondjuk az elején még reménykedtem benne, hogy megszeretem, de nem megy. Akárhányszor ránézek a Zayntől kapott láncomra, rájövök, hogy Tom nem érhet fel hozzá. Egyre inkább gondolkodom azon, hogy karácsony és szilveszter között véget vetek ennek az egész "nincs kapcsolatnak".
- Sziasztok! - ugrottam barátnőm nyakába és agyon ölelgettem. Harry már féltékenységi rohamot kapott, hogy Tess engem jobban szeret, mint őt, mire fejbe vágtam. - Te idióta maki. Hogyan szeretne már jobban, ha egyszer te vagy a pasija, én meg csak a barátnője.!? Gondolkodj öcsi. - kacsintottam, ő meg felvonta a szemöldökét.
- A kis csoda csibe felerősödött. Akkor akár segíthetsz is behozni a fát! - nézett rám afféle "nesze neked" fejjel, mire hátba veregettem.
- Ja... szép álom. - mosolyogtam rá és Tomra mutattam, aki éppen szalon képesen mászott le a lépcsőn. - Majd ő segít neked. - vigyorogtam és kirugdostuk a srácokat az ajtón. - Tessa! - húztam fel az emeletre és bementünk a szobámba. - Én ezt nem bírom! - fakadtam ki, ő meg értetlen fejjel meredt rám.
- Zayn? - kérdezte elsőre, én meg leültem az ágyra és ránéztem.
- Részben, de most Tomról és rólam beszélek. Tessa, én őt nem szeretem úgy, mint pasit és egyszerűen nem bírok mellette lenni. Ő nem olyan, akinek minden nélkül odaadnám magam. - végre elmondtam valakinek!
- Akkor miért vagy még mindig vele? - jogos volt kérdése és tudom, hogy egy aljadék vagyok.
- Fogalmam sincs... az elején még azt hittem, hogy ebből lehet valami, de rá kellett jönnöm, hogy nem. Ő és én maximum csak haverok lehetünk, hisz most is úgy kezel. Annyi, hogy egy-két csók még közbe-közbe elcsattan, de nem több. Lelki ismeret furdalásom is van miatta, hiszen kihasználom, de már nem sokáig. Szerintem karácsony és szilveszter között útjára engedem. Ez így nekem nem megy... beleőrülök. - fogtam a fejem, barátnőm meg leült mellém és átkarolt.
- Ha nem szereted, akkor mond meg neki. Ne kelts benne hiú reményeket, bár szerintem ő is rájött ezekre, mert feltűnt, hogy már nem úgy viselkedik, mint az elején... - részletezte, én meg nagyon megörültem ennek a hírnek. - De a karácsonyt még várd meg. Ha pasiként nem is szereted, de a haverod. Ne dobd ki, még két-három napot kibírsz. - győzködött, én meg bólintva keltem fel. Sokkal jobban érzem magam, hogy ő is tudja. - De keressük elő a karácsonyi díszeket. - karolt belém és énekelve trappoltunk ki a tároló helyiségbe. Ja igen, időközben Tessa karrierje is felpörgött. Egy csomó klipje és száma van már és szintén a második albumán dolgozik. Hál' Isten mind a kettőnknek megy és reméljük, hogy ez még sokáig így lesz.
- Megvannak. - mutattam fel az egyik polcra, amit mi nem fogunk elérni. Ha kinyújtom a kezem, akkor van még több, mint egy méter... Na, ez vicces lesz.
- Sophie kitaláltam, hogy szedjük le. - villant fel Tess feje fölött egy kis villanykörte. Érdeklődve néztem rá, ő meg folytatta. - Beleülsz a nyakamba, leszeded én meg leteszlek a földre. - részletezte, mire felvontam a szemöldököm.
- Le fogsz ejteni... tudom. - védekeztem. Hülye ötletnek tartottam, de mi mindig hülyeséget csinálunk, ha együtt vagyunk. Ebből kifolyólag, ez nem volt kérdés számunkra. - Na, akkor hajrá. - ahogy kijelentettem, felegyenesedett velem együtt, mire felnyúltam az egyik dobozért, de még így is kellett egy kicsi. - Ööö... Tess? - néztem le rá, ő meg nagy nehezen felfelé biccentette egy picit a fejét. - Tudsz egy kicsit ugrani? egy centi kéne, de bárhogy nyújtózkodom, nem érem el... - közöltem vele a tényeket, mire egy aprót ugrott. - Nagyobbat, így nincs meg. - szóltam le neki, ő meg vett egy nagy levegőt és ugrott. A nagy lendületnek köszönhetően megfogtam a dobozt.. igen, de magammal rántottam. Tess elvesztette az egyensúlyát, így én leestem róla, a doboz rám, Tess meg a lábaimon feküdt.
- Úristen. Mi történt itt? - futott be Harry és Tom, mi meg nyöszörögtünk. Tom lekapta rólam a dobozt és felsegített. A jobb kezem fájt és alig bírtam megmozdítani, de nem akartam szólni nekik.
- Csak levettük a karácsonyi díszeket. - magyarzkodott Tess, majd felkapta az egyik dobozt és elindult vele le a földszintre. Harry egy "lehetetlen vagy" nézéssel nyugtázta, majd ő is felkapott párat és segített lecipekedni.
- Minden oké? - aggódó tekintetét Tom a szemeimbe fúrta és mintha tudta volna, hogy valami nem oké... Persze én bólintottam és felvettem egy könnyebb dobozt, de a bal kezemmel. Ahogy tartottam és mentem lefelé, csak azon imádkoztam, hogy megrándult vagy bármi más, de ne legyen törött. Pár percen belül gyönyörű lila színekben pompázott kezem és duplájára dagadt. Próbáltam a bal kezem használni mindenhez, hogy ne vegyék észre a másikat, de nem voltam elég óvatós.
- Csoda csibe!? - hallottam meg Harry gyanakvó hangját, mire félve néztem rá. - Mi történt a kezeddel? - lépett mellém és óvatosan megemelte. Felszisszentem a fájdalomtól, pedig próbáltam leplezni. Ebből a mozdulatomból tudta mindenki, hogy mi a helyzet és pár perc múlva már a kocsiban ültünk, a kórház felé sietve. Ahogy gondoltam.... eltört. Az orvos hamar megvizsgált és rögtön be is gipszelte, de mielőtt távoztunk, a lelkemre kötötte, hogy nagyon figyeljek rá, mert akkor három héten belül leszedhetjük. Remek karácsony elé nézünk.
- Nem is én lettem volna... - sóhajtottam, majd levágtam magam a nappali kanapéjára. Tessa vigyorogva bólogatott, csakúgy, mint Tom, Harry viszont értetlen arckifejezéssel meredt rám. - Minden fontosabb ünnep, alkalom előtt csinálok valami ilyesmit. Húsvétkor kificamodott a bokám, mert beleléptem egy gödörbe, nyáron szülinapomkor eltörtem az ujjam, apához mentünk látogatóba és leestem a lépcsőn, így szétzúztam a térdem és jó pár napig nem tudtam lábra állni. Szerinted? - ahogy részleteztem, kinevetett. Hát ezen mást nem is lehet csinálni. Olyan tipikus... - Ne nevess, nem vicces! - szóltam rá és annak ellenére, hogy durcásra terveztem, elég szépen elnevettem magam.
- Gyere ide. - karoltak át Tessel, Tom pedig mosolyogva figyelt minket. Furcsálltam, hogy nem jött oda, de megvontam a vállam és nem törődtem vele. Ha ő nem akar testi kontaktust, én nem fogom erőltetni...
- Fejezzük be a fát! - pattantam fel és próbáltam egy kézzel ferakogatni a díszeket, de nem igazán sikerült. Egy idő után Harry megunta ezt, leültetett a kanapéra, adott egy könyvet, hogy olvassak, amíg ők befejezik. Nem akartam beleegyezni, de mikor megláttam a könyv címét, érdekelni kezdett. Magyar volt, mert időközben sikerült letennem az anyanyelvi szintű vizsgát belőle. Nem is volt olyan nehéz, mint ahogy azt egyesek mondják...
- Csitt-csitt. - olvastam fel magyarul, mire mindenki felém kapta a fejét.
- Mi? - ráncolta a szemöldökét Tom, én meg elnevettem magam arckifejezésén.
- Magyarul szólaltam meg és azt mondtam Csitt-csitt (hush-hush). - magyaráztam meg, ők meg vállukat megvonva folytatták a munkát. Már régebben olvastam angolul ezt a könyvet, de kíváncsi voltam rá, hogyan fordították le, így belekezdtem. Szabályosan faltam a könyvet és arra lettem figyelmes, hogy Tom beállt elém a csúcs díszt tartva a kezében. Felnéztem rá értetlen tekintettel, mire átadta a díszt minden szó nélkül és felsegített a kanapéról. A fához sétáltunk, amiről már csak ez az egy hiányzott. Felkapott a nyakába és nagyon vigyázva rám, közelebb mentünk és felhelyeztem a tetejére a lét fontosságú díszt.
- Kész! - szóltam le Tomnak, aki óvatosan letett és a szemembe nézett. Nem láttam semmi csillogást bennük és tudtam, hogy az enyémben sincs... egyszerűen éreztem, hogy ez csak szimpla barátság. De azért, mégis csak együtt vagyunk és ennek jeléül megcsókolt.
- Na srácok, akkor mi megfőzünk, ti meg elmentek ajándékokat csomagolni. Harry, fenn a szobánkban az egyik szekrényben mindenki ajándéka benn van... kérlek csomagold be! - nézett rá Tess kiskutya szemekkel, Hazz meg megadóan bólintott, a következő pillanatban meg felcsillantak a szemei. - Nyugodj meg, a tiéd nincs köztük. - adott neki barátnőm egy puszit, Harry meg csalódott arcot vágott és elindult fel az emeletre. Ezen muszáj volt nevetnem. Olyan, mint egy nagyra nőtt gyerek.
- Tom, szerintem te is tudod, hol tárolom a meglepetéseket. - csak ennyit mondtam neki, ő meg már ott sem volt. Ez gyorsan ment.
Tessa és én bementünk a konyhába és előszedtünk mindent. Megbeszéltük, hogy Tess csinálja a húsokat, addig én meg mézeskalácsozok. Végighülyéskedtük az időt, főleg, hogy én fél kézzel bénább voltam, mint máskor. Nagy nehezen összehoztam, de a többit most barátnőmre hagytam. Összepakoltam a nappaliban, mert elég nagy kupit hagytunk magunk után és miután ezzel megvoltam, visszaültem a könyvem elé. Csak olvastam, olvastam és olvastam. Arra lettem figyelmes, hogy Tessa már nincs a konyhában és ég a villany a nappaliban. Beesteledett. Vajon mennyit olvashattam!? Mindegy is... nyújtózkodtam egyet és miután megjelöltem, hogy hol is tartok a könyvben, felmentem az emeletre. Tom már aludt mikor felértem, így szép csendben kerestem magamnak pizsit és mentem a fürdőbe. Hát gipszel a kezemen nehéz volt fürdeni, de összehoztam nagy nehezen. Mikor visszamentem a szobámba, valahogy nem vonzott az ágy. Annyira furcsa még mindig más férfi mellett aludni és máshoz hozzábújni, hogy sokszor nem is teszem, mint ahogy most sem. Fogtam magam és elmentem a moziszobába. Kerestem elő egy DVD-t és merő véletlenségből egy szerelmes akadt a kezembe. Szép lazán félredobtam és kutakodtam valami vígjáték után vagy bármi más nézhető film után és végre találtam egyet. Igazából sorozat. Once Upon a Time a címe és ez így elsőre megfogott. Biztos Tessa gyűjteményébe tartozik, mert én ilyet soha nem néztem. - Na majd most. - beszéltem saját magamhoz és beraktam a lejátszóba. Beültem leghátra és érdeklődve figyeltem. Ahogy egyre több részt néztem meg, annál inkább felcsigázott. Nagyon jó sorozat, biztos, hogy nálam örök marad.

- Sophie. - hallottam egy ismerős hangot, de szemeimet még nem nyitottam ki. - Ébresztő! - szólogatott tovább és megismertem Tess hangját. Nagy nehezen kinyitottam pilácsaimat és elmosolyodtam az előttem álló kis társaságon.
- Boldog Karácsonyt! - pattantam fel és agyon ölelgettem mindenkit. Tomnak adtam egy csókot is, azért mégis csak... Fel voltam spannolva és az sem érdekelt, hogy ma a többieknél töltjük a szentestét és látom Zaynt. Valami különleges boldogság kerített hatalmába, de fogalmam sem volt róla, hogy minek köszönhető.
- Gyere, ebédeljünk aztán a délután csak a miénk. - húzott maga után Tessa, a két srácot meg magukra hagytuk. Magamra kaptam valami kényelmes ruhát, összekötöttem a hajam és lementem a konyhába. Mivel tegnap nem fejeztük be a főzést, így még az hátra volt. Nem vett igénybe az egész két óránál többet, így hamar asztalhoz ülhettünk. Ebéd közben jó hangulat uralkodott köztünk, ami rendesen meglátszott. Sosem voltam még ilyen felszabadult, mióta Tommal együtt vagyok. Talán most értem el oda, hogy elfelejtsem Zaynt? Talán meg tudom szeretni a mellettem ülő srácot!? Talán új életet kezdhetek végre!? Nem tudom...
- Lányok, ez valami isteni volt. - dicsért meg minket barátom, mire nyomtam egy puszit arcára. Meglepődött, mert nagyon ritkán csináltam ezt idáig. Tessa és Harry is csak pislogtak, de meg is értem őket. Sosem mutattunk Tommal olyat, amiből arra lehetett következtetni, hogy együtt vagyunk. De, ami késik, nem múlik.
- Mit csinálunk hétig? Csak mert fél órája beszéltem Louval és mondta, hogy fél nyolcra várnak minket. - érdeklődött Harry, mire mi csak megvontuk a vállunkat.
- Szerintem majd jön magától. - beszéltem, miközben segítettem leszedni az asztalt és bepakoltunk a mosogatógépbe. - De azt tudom, hogy nekem ma senki és semmi nem ronthatja el a kedvem. Esküszöm egy éjszaka alatt megváltoztam. Sokkal felszabadultabb és vidámabb vagyok, mint eddig. - vigyorogva néztem a többiekre, akik mosolyogva jelezték, hogy észrevették. Elpakoltunk és érdekes módon mindenki a nappaliba ment. A fa előtti kanapéra ültünk le. Harry és Tom ültek középen, mi meg Tessel kétoldalt és lábainkat a srácok ölébe pakoltunk. Tudjuk, mi az a kényelem.
- Lányok. Szerintem mi csak nyertünk veletek. - jelentette ki Harold, mire Tess szerelmes tekintettel pillantott rá és megcsókolták egymást. Annyira édesek.

- Sophie. - rakta le lábaimat Tom és felállt. Megfogta a még ép kezem és felhúzott. Kicsit arréb sétáltunk, hogy nem zavarjuk őket, meg így mi is nyugodtabban tudtunk beszélgetni. Legalább is azt hittem, hogy beszélgetni akar, de kiderült, hogy nem. Ahogy eljöttünk Harryéktől, gyengéden a falnak nyomott és ajkait enyémekre tapasztotta. Most először élveztem ezt ennyire, ami érződött is. Tom észrevette, hogy most én is más vagyok és hagyom magam, így bátrabb volt és heves csók csatába kezdett velem. Eddig sosem engedtem egy apró puszinál többet vagy egy rövid csóknál. Most viszont... Annyira más és csak azt érzem, hogy jó, ez pedig kell nekem. Mindennél jobban. - Mi történt, hogy megváltoztál? - suttogva kérdezte, miközben homlokát enyémnek döntötte.
- Fogalmam sincs, talán sikerült végre elfogadnom, hogy te már nem Zayn vagy. Talán sikerült túllépnem, még magam sem tudom. De egyet viszont tudok. - néztem mélyen szemeibe, amik csillogtak. Négy hónap után most először. Igen... tizennyolcadikán négy hónaposak lettünk. - Még több kell nekem belőled. - ahogy kijelentettem, elmosolyodott és újra mohón falta ajkaimat. Nem sokkal ez után tapsot hallottunk, mire elvörösödve fordultam Tessék felé. Barátnőm a nyakamba ugrott, Harry meg Tomhoz sétált és összepacsiztak.
- Akkor a szakítás gondolata elveszett. - mosolygott barátnőm, miközben halkan beszélt. Bólintottam, majd Tomhoz sétáltam és összekulcsoltam kezeinket. Harry arcán is hatalmas mosoly volt. Ezek szerint örült boldogságunknak, de be kell vallanom, én is. Őszintén szólva az előző négy hónapot nem is lehetett tekinteni kapcsolatnak. Csak ilyen "azért vagy, hogy melegíts az ágyban" szinten voltunk.
- Azt hiszem ez lesz az egyik legjobb szentestém. - mosolyogtam fel barátomra, mire ő nyomott egy puszit homlokomra. Mivel jól elszórakoztuk az időt, már hat óra volt és mivel mindannyian akartunk fürdeni, készülődni, kapkodni kezdtünk. Gyors zuhanyzás és kín keserves haj mosás után, beszaladtam a gardróbba és kutakodtam valami megfelelő ruha után. Hamar meg is találtam és magamra öltöttem. Tom már nadrágban futkosott a szobában, amin csak vigyorognom kellett, viszont tekintetem elidőzött kidolgozott felsőtestén, amit észre is vett.
- Jót látsz? - incselkedett, mire felhorkantam.
- Ne nevettes. Már milliószor láttam jobbat. - kacsintottam, mire ő felvont szemöldökkel közelített felém.
- Igen!? - állt meg előttem, én meg bólintottam. - Hazudsz! - vádolt meg, mire arcomra pimasz mosoly húzódott. - Látszik rajtad, hogy kívánsz és mindent megadnál értem. - növelte saját egóját, mire megveregettem mellkasát és elléptem előle, de ő megfogta kezem és visszahúzott. Magához préselt, annyira, hogy hallottam szíve dobogását, éreztem légvételeit és azt, amit eddig nem. A szeretetet! Mosolyogva néztem hatalmas zöld szemeibe, mire ő nevetve ingatta meg fejét és megcsókolt. - Én mondtam, hogy hazudsz. - beszélt miközben egy póló után kutakodott. Elnevettem magam, majd leültem a tükrösöm elé és visszaakasztottam nyakamba a Zayntől kapott láncomat, átfésültem a hajam és beparfümöztem magam. Nem akartam sminket rakni, mert nem divat bemutatóra készülök, csak egy kellemes estére a barátaimmal. Megkértem Tomot, hogy bal kezemre akassza fel a karkötőt, amit még tőle kaptam és ő készségesen ugrott is. Miután elkészültünk, összeszedtük mindenki ajándékát és bepakoltuk a csomagtartóba. Tessék is ugyanígy cselekedtek, így a kocsim csomagtartója tele volt csomagokkal. Magunkra kaptuk kabátjainkat, beültünk az autóba és már úton is voltunk a közös ház felé. Mondjuk én nem értettem, hogy miért vagyok hivatalos, mikor már csak haveri szinten tartozom közéjük, de legyen. Az út vidám hangulatban telt. Végig hülyéskedtünk, énekeltünk és ökörködtünk. Röpke negyed óra alatt megérkeztünk és tökéletesen pontosak voltunk, mert hét óra huszonkilenc perc volt. Összeszedtük az ajándékokat és nagy nehezen becsengettünk. Már kintről hallottam Loui hangját, ahogy üvölti, hogy "megjöttek az utódaim". Mindenki egyszerre nevetett fel és abban a pillanatban kitárták előttünk az ajtót.

Feliratkozók!!!!

Sziasztok! :) 

Sajnos a blogspot elvesztette a feliratkozóit!! Így kérek mindenkit, aki olvassa a blogom, az iratkozzon fel bloglovinon, mert csak ott látjátok, ha új rész kerül fel!!! Előre is köszönöm szépen! :) ♥♥